Paklo.net,

Prológ
melyben a szerző az írás körülményeiről beszél

Körülbelül egy éve tervezek írni erről a sörről egy beszámolót, de csak ritkán jutok hozzá, és egyébként is nagy mentális felkészülést ill. ráhangolódást igényel. Most azonban végre előttem a nemes butélia, pennát is ragadok.

Tripel Karmeliet
csábítószer

I. vigília
melyben a szerző elhatározza, hogy gyertyát gyújt

Tehát itt vagyunk ketten, csak Ő és én. A háttérben egy Mozart szimfónia szolgáltatja a megfelelő hangulatot. Ám a szobát csúf neon-szerű energiatakarékos lámpa világítja be, világoskékes színre festve ezáltal mindent. „– Inkább gyertyát gyújtok!” mondom magamnak hirtelen elhatározással. Egy ilyen tökéletes sör mellé tökéletes körülmények is dukálnak.

II. vigília
melyben a szerző meggyújtja a gyertyát

Előkeresem hát a szekrény mellett álló kopott fadobozból a félig már leégett szürke viaszgyertyát, ezüst kandeláber híján egy ócska kis kerámiatányérra helyezem. A gyufa sercegő hanggal jelzi, hogy a foszfor lángra kapott, meggyújtom a kanócot.

III. vigília
melyben a sör üdvözli fogyasztóját, a szerzőt

Elégedetten dőlök hátra, jobb kezem megtámasztom a karfán, a ballal pedig finoman megragadom a harmadliteres Tripel Karmeliet nyakát. Másik markomban a krómozott, rozsdamentes sörnyitó csillog. A palack lágyan, mégsem erőtlenül felszisszen, így üdvözölve fogyasztóját, azaz engem.

IV. vigília
melyben szerzőnk nagy botorságot követ el, de megússza

Az üveg tartalmát kis, talpas akváriumhoz hasonlatos poharamat a mámor hevében szinte teletöltöm, nem hagyva teret ezáltal a felfutó habnak. Minthogy az utolsó pillanatban ugyan, de éppen idejében kapcsoltam, és kitöltéskor a poharat kissé megdöntve tartottam – a túlzott habkébződést megelőzendő -, a pohár mérete pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a nedűnek egy cseppje se vesszen kárba.

V. vigília
melyben fény derül arra, szerzőnk miként úszta meg nagy botorságát

Amíg dermedten, tehetetlenül figyeltem mi lesz a sorsa a plafon felé törő sűrű, hófehér habnak, a Panasonic hangládákból a Londoni filharmonikusok vonósai igencsak rákezdtek baljós szólamaikra, tovább fokozva ezáltal az amúgy is kézzel tapintható, fokozhatatlannak vélt feszültséget. Ám mint mondtam a belga varázsital szerencsésen megúszta és nem szabadult ki a védelmet nyújtó, üvegfalak bástyájából.

VI. vigília
melyben szerzőnk orra főszerephez jut

Mikor ajkamhoz emeltem a talpas akváriumhoz hasonlatos poharat, hogy végre csillapítsam csillapíthatatlan szomjamat, illatoló receptoraim üzenetet hoztak, melyben előre jelentették, hogy nem akármilyen élményben lesz részem az elkövetkező percekben.

VII. vigília
melyben a szerző megvilágítja mitől tripel a tripel

"– Állok elébe!" feleltem nekik, és kicsit megdöntöttem a poharat. Ahogy a Kelet-Flandriában összeérlelt komló, sörélesztő és a három féle gabonából készült maláta (ti. ezért tripel, a három féle gabona pedig ABC sorrendben: árpa, búza, zab) végigszánkázott az ízlelőbimbóim lila tengerén, azt hiszem többszörös gasztronómiai orgazmust éltem át.

VIII. vigília
melyben a szerző arról elmélkedik van-e az italoknak neme. nem-e?

Ha az italoknak van neme, akkor ez a minden rafinériával megáldott, karmelita szerzetesek örökségeként ránk maradt, 8% alkoholtartalmú ital csakis asszony lehet. Egy csábító, kellemes parfümű dáma, aranyszőke hajfürtökkel és kihívó, pajkos mosollyal. Aki legyezője mögül csak arra vár, csak azt lesi, hogy végre odamenjünk hozzá és csókot lopjunk tőle, hogy végleg a hatalmába kerítsen.

IX. vigília
melyben poharak követik egymást

Engem a hatalmába kerített, végleg. Az első poharat a második követte, amit pedig a harmadik. Mondanom sem kell, a követési távolság igen csekély volt köztük. Így telt-múlt az idő, az ízlelőbimbók táncot jártak, az agy fogaskerekei pedig már csak döcögve forogtak, na nem a rozsda, hanem a 8%-os rafinéria miatt. Micsoda nő!