Olvasnivaló

Karinthy Frigyes: Gőgicse


Karinthy Frigyes, élt 1887-tól 1938-ig Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hatéves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.
- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?
- Köszönöm tépen.
- Köszön tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!.. Te drágaság.
Aztán.
- Bübüte, tit szejet Bübüte, a nénit, vad a bácit?
Bübüke: A Majiszta nénit.
Mariska néni: Jaj, te, mindjárt megeszlek! Méj szejeti Bübüte a Majiszta nénit? Ude azéj, mej az ad neki cutojtát.
Bübüke: Igen.
Mariska néni: Hallod? Azt mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?



Vörösmarty Mihály: Fogytán van a napod...


Vörösmarty Mihály, élt 1800-tól 1855-ig
Fogytán van a napod,
Fogytán van szerencséd,
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
Véred megsürűdött,
Agyvelőd kiapadt,
Fáradt vállaidról
Vén gunyád leszakadt.
Fogytán van erszényed,
Fogytán van a borod,
Szegény magyar költő,
Mire virradsz te még?
Van-e még reménység,
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál,
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál!...

1855 (?)




Vörösmarty Mihály: A vén cigány


Vörösmarty Mihály, élt 1800-tól 1855-igHúzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,



Paklo: Tíz perc


Fekszem a földön,
S felfele nézek,
Sokfélét látok,
Álomszép képet:

Úsznak a felhők,
Alkonyló égen;
Hófehér kecskék,
Futnak a réten.

Ott fent egy csillag
Csillog a csöndben,
Álmosan fénylik,
Tejfehér ködben.

Fekszem az úton,
S oldalra nézek,
Nem látok semmit,
Fájdalmat érzek:

Elgázolt patkány,
Több sebből vérzek,
Kénköves üstben
Kínokkal égek.

Ott fent egy csillag
Kiáltott csöndben,
Édesen alszik,
Tejfehér ködben.



Paklo: Kötetlen (4.)


Szavak, jelentés, gondolat.
Ne mondd el - mert nem érdekel - a gondodat.
Most engem nem érdekel semmi,
(Na) nem kell ezt magadra venni.

Mindenhol rezgés, hangok, információ.
Bocs, de hidegen hagy a globalizáció.
És a tüntetés is ellene,
Nekem csak egy kis szünet kellene.

Szagok, színek, ingerek.
Hatnak rám, de mit tegyek?
Ezek elől el nem bújhatok,
Mert akkor alighanem meghalok.



Paklo: Hold (avagy az egoizmusom versbe szedve)


Éjfél, éjfélt üt az óra,
S az éji égkupolán
Ott a Hold, mely azóta
Nem volt ily fényes,
Nem ragyogott ennyire,
Hogy világra jöttem én,
December Egy estire.

a szerző 1987. 12. 01-én született



Paklo: Elhatalmasodott a hal


Elhatalmasodott a hal,
A kis göb, a társadalom férge.
Te hal, mondd mit akarsz tőlem sápadt sátán?
Miért kísérted tiszta lelkem, pikkelyes démon?

Mert halból nem készül szalámi, virsli.
Be' jó volna csúszós testedből hal-dzsúszt inni,

Kifacsarni téged,
Megcsapolni véred,
Felpofozni pimasz ponty-pofádat,
Megcibálni hájas hal-tokádat.

Te! Te! Te tengernek zsiványa,
Talán csak lábadnak hiánya
Lenne az, mi engem ellened hangolna?
A víz opál tükrében úszik egy angolna.

Egyre látom, látom őt,
Amint a villanyhal lekűzdé az időt,



Paklo: Cím nélkül (1.)


Agyvelőm szétrobban, tudatom meghasad,
Pusztító hurrikán - a szívem szétszakad.
Belül meghaltam, mit a külsőm nem mutat,
S várhatom hiába, hogy a remény felkutat.



Paklo: Ápisz filozófiai iskola - 1. lecke


Az élet akár a papír,
Kezdetben tiszta, hófehér,
De ha maszatos lesz, nincs radír,
Mert az idő tollal ír.



Paklo: Barna jegesmedve


Barna jegesmedve, ugyan milyen az idő,
Elmúlt a tél, fel vagy melegedve?
Mondd csak barna jegesmedve,
Jól megy a sorod, meg vagy elégedve?
Nem mesélnél - mint hajdan -, ide mellém heveredve?
Furcsa a világ, látom Te is meg vagy keveredve...