Jacob és Wilhelm Grimm: Az egérkéről, a madárkáról és a kolbászról


Egyszer egy egérke, egy madárka meg egy kolbász egymásra találtak, összeköltöztek, sokáig éltek békességben-boldogan, és derekasan gyarapodtak vagyonukban. A madárka dolga volt, hogy nap nap után kiröpüljön az erdőbe, s fát hozzon. Az egérkének vizet kellett hordania, tüzet raknia és terítenie, a kolbásznak pedig főznie kellett.
Grimm mesék - Mese az egérkéről, a madárkáról és a kolbászról
Hanem akinek túl jó sora van, az mindig új s új dolgokra vágyik! Így hát egy nap a madárka találkozott egy másik madárral, akinek elbeszélte s fennen dicsérte jó szerencséjét. Ám az a másik madár szegény tökfejnek nevezte őt, amiért ő megszakad a munkában, míg a másik kettő otthon henyél. Mert ha egyszer az egér megrakta tüzét ás meghozta vizét, akkor békén heverészhet a kamrácskájában, amíg el nem jön a terítés ideje. A kolbászka meg ott ül a kondér mellett, lesi, hogy fődögél-e már az ebéd, s ha eljön az evés ideje, csak beléhemperedik a kásába vagy a főzelékbe, azzal az ételt megzsírozza, megsózza s föl is tálalja. Ha pedig a madárka hazatér, és lerakja terhét, akkor asztalhoz ülnek, s miután jól megtömték hasukat, alhatják reggelig az igazak álmát; ez ám csak a jó élet!

Volt is a bujtogatásnak foganatja: másnap a madárka nem akart kimenni az erdőbe, mondván, épp elég sokáig volt ő cseléd és a másik kettőnek jó bolondja, most az egyszer cseréljenek, s próbálják meg másként. S bármennyire kérlelte is az egér és a kolbász, mégiscsak a madár volt az úr a háznál, így hát a szerencsére kellett bízniuk a döntést, annakokáért sorsot húztak, és a kolbász húzta a legrövidebbet, neki kellett fáért mennie, az egér lett a szakács, és a madár kellett, hogy vizet hozzon.

Mármost mi lett ebből? Kolbászka ment erdőlni, madárka tüzet rakott, egérke föltette a fazekat, s kettesben várták, hogy kolbászka hazajöjjön, s meghozza a másnapi tűzifát. Ám kolbászka oly sokáig elmaradt, hogy rosszat kezdtek sejteni, s madárka elébe röpült egy darabon. Csakhamar meglátott az úton egy kutyát, amely kolbászkát szabad préda gyanánt megrohanta, foglyul ejtette és lemészárolta volt. A madárka haragosan szemére vetette a kutyának nyilvíánvaló martalóckodását, ámde nem használt a protestálás, ugyanis - így a kutya - hamis oltalomlevelek voltak a kolbászkánál, amiért is ő kolbászkát fő- és jószágvesztésre ítélte.

Szomorúan szedte föl a fát a madárka, hazaröpült, és elbeszélte, mit látott és hallott. Nagyon elbúsultak mind a ketten, de azért megegyeztek, hogy megteszik ami tőlük telik, és együtt maradnak. Annakokáért a madárka terített, egérke pedig elkészítette az ebédet, és föl akarta tálalni, s ahogy annak idején a kolbászka, ő is meg akart hemperedni a fazékban, hogy sózzon-zsírozzon, de mielőtt a közepéig jutott volna, kifogyott a szuszból, és puhára főtt szőröstül-bőröstül.

Jött a madárka, hogy tálaljon: hát a szakácsot nem találta sehol. Rémülten dobálta ide-oda a tűzifát; szólongatta, keresgélte, de a szakács mégsem került elő. A nagy kavarodásban belekapott a láng a fába, úgyhogy tűzvész támadt; a madárka szaladt vízért, ám a vödröt a kútba ejtette, ő meg utánapottyant, és nem tudott kivergődni, és beléfúlt.

Az illusztráció forrása: Clipart ETC
The Brothers Grimm and Louis Rhead, Grimm's Fairy Tales, Stories and Tales of Elves, Goblins, and Fairies (New York: Harper and Brothers, 1917)



Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem lesz nyilvános.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><img><embed>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A szöveges mosolygók le lesznek cserélve a grafikus megfelelőikre.
  • You can use BBCode tags in the text, URLs will automatically be converted to links.

További információ a formázási lehetőségekről

Elnézést a puszta feltételezésért,
...de reméljük, Ön nem robot.
Image CAPTCHA
(Kis- és nagybetű számít, szóközök nincsenek.)