Tizenkét dühös ember


Az 1957-es változata a Tizenkét dühös embernek se nem az eredeti, se nem a legújabb, de – állítólag, a többit nem láttam – a legjobb mind közül. A film műfaját tekintve tárgyalótermi dráma. És valóban, drámáról van szó, a szó minden értelmében.

A történet röviden arról szól, hogy egy fiatal, 18 éves puerto ricoi fiút azzal vádolnak, hogy megölte az apját. A vád és a védőbeszéd meghallgatása után a bíró felszólítja a tizenkét esküdtet, hogy egyhangúlag nyilvánítsák ki, hogy a fiú bűnös vagy ártatlan. Fontos, hogy amennyiben bűnösnek találják, akkor villamosszékbe kerül, tehát az esküdtek nemcsak a bűnösségéről, de egyben az életéről is döntenek.

Tizenkét dühös ember - kép

A fiú bűnösségéről nemcsak, hogy közvetlen információval nem rendelkezünk – tehát nem látjuk, hogy ki követi el a gyilkosságot –, de még a közvetett információink is többszörösen közvetettek amennyiben a tárgyalást magát nem látjuk, csak az esküdtek vitatkozásából ismerjük meg annak részleteit.

Nem egyedül ebből a szempontból – ti., hogy nem ismerjük azt a kulcsfontosságú aktust, amiről az egész mű szól – vonható párhuzam a Tizenkét dühös ember és a 2008-as Kétely (Doubt) című film között. Mindkét alkotás színpadra írt mű adaptációja, emellett New York városban játszódnak , de ami talán még lényegesebb, mindkét alkotás legfontosabb eleme a kétely. A Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman főszereplésével készült film esetében ez nyilvánvaló, hiszen címe is erre utal. Azonban a Tizenkét dühös embernek is egyértelműen ez a mozgatórugója, ez tartja fenn mindvégig a feszültséget.

Már a film elején, az esküdtek első szavazásánál, a Henry Fonda által játszott nyolcas számú esküdtet is ez vezette arra, hogy „nem bűnös”-sel voksoljon a tizenegy „bűnös” ellenében. Tehát hangsúlyosan nem azért, mert ő tökéletes magabiztossággal ártatlannak gondolná a fiút, hanem azért, mert nem teljesen biztos a bűnösségében, kétségei vannak, illetve – és ez is fontos –, ha már egy ember élete fölött döntenek, akkor szánjanak rá egy órát, hogy megvitatják részletesen az ügyet. Illetve később, az idő előrehaladtával egyre több esküdtnél jelenik meg ez a kétely, mi van, ha mégsem bűnös? Ennek a stációi: először az addig egyedinek hitt rugós késről kiderül, hogy teljesen közönséges, bárhol kapható kés, majd az alsó szomszéd vallomásának hitelességének megkérdőjelezése, mondván, hogy nem hallhatta mi történt, mert magasvasút melletti lakásokról van szó, ahol a gyilkosság pillanatában éppen egy tehervagon száguldott keresztül, és így tovább. Az apró kétségek, ahogy sorra előkerülnek, úgy pártol át egyre több esküdt Henry Fonda oldalára.

Tizenkét dühös ember - kép

A történetnek a korábban említett színpadra írt volta mindvégig érződik az egész filmen. A 100 perces filmből körülbelül 95 az esküdtek különtermében játszódik – annál nagyobb bravúr, hogy ezzel együtt is lebilincselően izgalmas tud maradni. Legplasztikusabban mégis abban, a film egyik csúcspontját jelentő jelenetben szembeötlő a Tizenkét dühös ember színpadi eredete, amikor a tízes számú esküdt (garázstulajdonos) rasszista felhangú szónoklatba kezd, és a vele egyet nem értők sorra állnak fel az asztaltól és fordítanak neki hátat.

Tízes esküdt:

Láthatták azt a fiút, akárcsak én! Nem hiszem, hogy bevették azt a link mesét a késről, hogy kilyukadt, meg hogy kipotyogott, meg hogy moziban volt. Ez a fajta mind hazug, a leheletük se igaz. Maguk is épp oly jól tudják, mint én, ezeknek fogalmuk sincs mi a becsület. És tudják, mit mondok? Ezeknek az se nagy ügy, hogy eltegyenek valakit láb alól, bizony uraim! Berúgnak, mint a disznó, mert állandóan isznak, mindegyik iszik. [...] És bumm, ott van kiterítve. De nem is tehetnek róla. Ilyenek! Ilyen a természetük, ilyennek születtek. Söpredék! Hová megy? Ezeknél nem számít egy emberélet úgy, mint nálunk. […] Persze akadnak köztük rendes fickók is. […] Én is ismerek ilyeneket, ezek a kivételek. […] Mi az, mi történik itt? Hát én csak figyelmeztettem magukat: helyrehozhatatlan hibát követnek el. Ez a kölök hazug, mindegyik hazug, én ismerem őket. Hallgasson meg, ezek nem emberek. […] [többen felállnak és hátat fordítanak] Mit csinálnak? Mi van magukkal? […] [bizonytalanul folytatja] hát maguk csak tudják, ezek… ezek ellen védekezni kell. […] mi ez? Figyeljenek... figyeljenek rám!

A fenti idézet a rasszista tirádából akár az ilyen típusú gondolkodás és érvelés állatorvosi lova is lehetne. A kiemelt részek mellett a legtipikusabb szófordulat, az „ismerek rendes pirézt is” vagy „vannak piréz barátaim is, de …” Ezekre általában nehezen lehet Henry Fonda válaszánál adekvátabb módon reagálni.

Nyolcas esküdt:

Én figyeltem, de most üljön le, és többet ki ne nyissa a száját!

A film során mind jobban körvonalazódik, hogy melyik esküdtnek mi a személyes motivációja. Az üzletkötő (hetes esküdt) például időben el szeretné érni a vonatot, hogy eljusson a Yankees meccsre, ezért minél gyorsabban le akarja tudni esküdti kötelességét. Jól jelzi a hozzáállását, hogy a kabátját csak a film 40. perce körül veszi le, amikor már kilenc „bűnös” – három „nem bűnös” az állás, valamint az a jelenet is ezt igazolja, amikor már egyértelműen többségbe kerülnek a „nem bűnös” szavazatok, akkor ő is átpártol, igaz immorális okokból, tényleges meggyőződés nélkül, amit szóvá is tesznek az esküdtek közül néhányan.

A négyes számú esküdt (bróker) a legracionálisabb a „bűnös”-re szavazók táborában, akit végül a szemtanú eltitkolt szemüveges volta meg is győz arról, hogy túl sok „megalapozott kétség” merült fel az ügyben egy ember halálra ítéléséhez.

Tizenkét dühös ember - kép

A fentebb már említett tízes számú esküdtet szinte egyedül a rasszizmusa hajtja. A legmegátalkodottabban „bűnös”-t kiáltó hármas számú esküdt – akit egyébként Lee J. Cobb egészen kiválóan játszik el – pedig egyértelműen a fiával való megromlott kapcsolatát vetíti ki az ügyre. Sorozatos dührohamai is mutatják, hogy az ő esetében jóval többről van szó, mint arról, hogy egy ismeretlen fiú bűnösségéről döntsön objektív tények alapján. Ő a saját fiának a személyét vetíti ki a fiúra, aki cserbenhagyta őt, az ítéletével leginkább rajta akar bosszút állni.

(Az egyetlen jelenet, ami nem igazán tetszett a filmben az volt, amikor az 50. perc környékén a tizenegyes számú esküdt, az amerikai állampolgárrá lett bevándorló órásmester miután „bűnös”-ről „nem bűnös”-re változtatta a szavazatát, összemosolygott Henry Fondával: „Veled vagyok pajtás!” Ez nekem kicsit erőltetett, valahogy túl hollywoodira sikerült jelenet lett.)

Tizenkét dühös ember - kép

Ami a filmben talán a legelgondolkodtatóbb, hogy mennyire esetlegesnek tűnik egy ítélet meghozása – adott esetben akár egy ember életéről is –, mennyi szubjektív tényező lehet benne. Ami a fiú bűnösségének a kérdését illeti a szavazatok alapján, a történet elején egyértelműnek tűnik az egyik irányból, majd a film végén egyértelmű lesz a másikból. A happy end ellenére – bár az, hogy a fiú ténylegesen ártatlan volt-e vagy sem végül nem derül ki – sem hagy túl megnyugtató gondolatokat a film a laikus bíráskodásról és az esküdti rendszerről. Noha kétségtelenül megvannak annak is a maga előnyei.



Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem lesz nyilvános.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><img><embed>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A szöveges mosolygók le lesznek cserélve a grafikus megfelelőikre.
  • You can use BBCode tags in the text, URLs will automatically be converted to links.

További információ a formázási lehetőségekről

Elnézést a puszta feltételezésért,
...de reméljük, Ön nem robot.
Image CAPTCHA
(Kis- és nagybetű számít, szóközök nincsenek.)