Gainsbourg és Gainsbourg


Charlotte GainsbourgMár egy ideje készülök egy blog bejegyzéssel, de nem ezzel. Egyik kedvenc filmemről akartam írni, de közbejött valami. A pénteki Népszabadság tv magazinjának címlapjáról egy lány néz mosolyogva a távolba, alatta a neve: Charlotte Gainsbourg. A lányt ugyan nem ismerem, de a Gainsbourg név ismerős. Aztán, ahogy olvasom a cikket, már tudom is honnan. Az apja Serge Gainsbourg, korának ismert fenegyereke, a francia költő, zeneszerző, énekes, filmrendező, színész, aki nem volt híján a tehetségnek. Bővebben olvashat róla az olvasó pl. itt.

Jane Birkin and Serge Gainsbourg with Charlotte, 1971Az anya sem akárki, Jane Birkin angol-francia színésznő, énekesnő, róla is találni bőven anyagot a net-en, nagyon sok képet is, nem akármilyet, szöveget pedig többek között itt. Nem csoda, ha Charlotte is színésznő lett. Bár még kislány korában elváltak szülei, Jane már nem tudta tovább elviselni Serge züllött életmódját. Akivel végül is 62 éves korában vagy egy sokadik szívroham, a rengeteg cigaretta, vagy az alkohol végzett. Ezt nem tudom pontosan, mert egyik helyen azt olvastam, hogy szívroham, máshol azt, hogy tüdőrák. Talán nem is fontos, hisz ő mindent elkövetett, hogy tönkretegye magát.

Tehetséges család, ahol a zseniális, de önpusztító életet élő apának mindig sikerült valamivel polgárt pukkasztani.

Pl. amikor a tizenhárom éves Charlotte-tal közösen lemezre énekelte a Lemon Incest című dalt, ami arra keresi a választ, hogy miért nem lehet szerelem apa és lánya között:


De, hogy az idősebb korosztály (a korunk béliek) érdeklődését is fenntartsam, azt, a korában hihetetlen népszerű dalt is ő írta, amivel France Gall 1965-ben megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált, a Poupée de cire poupée de son címűt, amit mi magyarok a Viaszbaba címmel ismertünk meg:


Míg az előbbi dalban nem volt semmi felháborító, annál több volt a szintén korosztályunk tagjaiban bizonyára emlékeket ébresztő Je t'aime, moi non plus címűben. A dalt - és itt kanyarodunk vissza a családhoz - Serge Gainsbourg Jane Birkinnel, Charlotte későbbi édesanyjával énekelte lemezre 1968-ban. A dalt szabados és erotikus mivolta miatt nagyon sok országban betiltották, mégis világhírű lett. Mi tizennégy-tizenöt évesek voltunk, mikor a dalt megismertük. Meghatározó élmény volt.


1976-ban rendezte Serge Gainsbourg első filmjét, a tabutémának tartott homoszexualitást és erotikát érintő Je t'aime moi non plus (magyarul: Szeretlek, én se téged) címűt, amiben az előbbi dal címére gondolva, úgy sejtem, hogy a filmben is elhangozhatott.

Ennyi volt Charlotte Gainsbourg híres nevével kapcsolatos kalandozásom, s közben rengeteget olvastam róla, még többet édesanyjáról, Jane Birkinről, de legtöbbet Serge Gainsbourgról. Akikről eddig csak annyit tudtam, hogy egyik színésznő (aki szerencsére még ma is él), a másik valami költőféle volt.



Hozzászólások

odżywki képe
odżywki (nem regisztrált) 2010, január 29 - 20:21

Very interesting, i like this website.


Hozzászólás

A mező tartalma nem lesz nyilvános.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><img><embed>
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A szöveges mosolygók le lesznek cserélve a grafikus megfelelőikre.
  • You can use BBCode tags in the text, URLs will automatically be converted to links.

További információ a formázási lehetőségekről

Elnézést a puszta feltételezésért,
...de reméljük, Ön nem robot.
Image CAPTCHA
(Kis- és nagybetű számít, szóközök nincsenek.)